Heavy sanzon

Akkor, kezdjük csak szimplán, mindjárt a legelején. Tehát, tenyérdörzsölgetés, dobszó, és persze punk rock means freedom, estébé. Ezer wattos vigyor, csapó1: a nevem Szilvi, aminek milliónyi becézése van, a Szaszán át, az Exin keresztül egészen a legmorbidabb (lásd: Pumbalini) kifejezésekig tényleg minden voltam már röpke életutam alatt. Csak azért tartottam fontosnak megjegyezni ezt a dolgot, mert a nevemmel mindig bajban vagyok. A lényeg, hogy Sziszinek ne hívjatok, attól kiver a víz. Egy Szegedhez közeli kisvárosban tengetem mindennapjaim... És meglepő (?) módon rajongok az alter zenékért.

Kittinek hála idekerülhettem, mármint ide, erre az oldalra. Köszi, Kitti. :)

Szóval ide, ahol (reményeim szerint) ha azt mondom, Vad fruttik, vagy épp Nirvana, nem csak szimplán kiröhögnek, hogy a francba, itt van megint egy újabb hülye zenekar, Szilvi már megint az őrületbe tud kergetni valami borzalmas ajtónyikorgássál... Hanem sejtelmes mosolygással figyelik a szavaim, esetleg felcsillan a szemük, vagy jóleső érzéssel áramlik szét a testükben egy kellemes dallam, mire ott a válasz: "igen, ismerem". Körülbelül egy éve köszöntött be az életembe az alternatív zene, hívogatóan és erélyesen, kék sapival és narancssárga sálba tekerve, azóta meg csak evezek, hol jobbra, hol balra ezen az óriási tengeren, néha valami iszonyú vehemenciával, de újabb és újabb számok, zenekarok után kutatva, és igen, lehet megdobálni, elég mikroszkopikus élettapasztalattal a hátam mögött - nevezetesen 14 és fél évvel.

Tehát első probléma, amire már a Kitti is felhívta a figyelmet, csak épp másik perspektívából, nevezetesen a művész oldaláról nézve. És a rajongók? 14 évesen szegény gyerek már nem is igazán gyerek, de nem is felnőtt, csak olyan, mint egy félkész áru. És akkor, jönnek majd a bölcs, érett, de egy csöppet kegyetlen huszonévesek, és a szemedbe vágják, hogy "te is csak egy nyavalygó kis tizenéves hülye vagy, rontod a koncertek színvonalát, drágám". Köszi, baromi jól esett. Mintha, 14 évesen megpecsételhetetlenül, letagadhatatlanul selejtes lenne minden ember, mintha 14 évesen menetrendszerűen hülyék lennénk, ami valamilyen szinten persze igaz is, haverok, buli, Fanta, eddig oké, de könyörgöm, az agyam csak nem teleportált el teljesen a fejemből, ember vagyok, 14 évesen is! Nevezetesen, akár rajonghatnék az AFC Tomiért is, bár szerintem az kevésbé szerencsés eset.

Mi is az az alternatív zene?

Vegyünk egy egyszerű példát. Van két csoki, vizsgáljuk meg őket kirekesztve minden érzelmi szálat: egy sima, tejcsokis, valamint egy tejeskávés krémmel töltött mogyoródarabkás Milka. Tisztázzuk le még most a metaforikus jelentéseket: tejcsokis Milka mainstream, vagyis a főáramlatot követő, a tejcsokis-mogyorós már underground, nem teljes átfedéssel, de alternatív. Undergrund, mert a mainstream tejcsokis maga alá gyűri, hiszen többet adnak el belőle, undergorund, mert kevesebben ismerik. A mainstream sláger az egyik füleden be, másnap már ki a könyöködön. Ott van mindenhol - a sarki kisboltban, a barátod telefonján, a buszon, de komolyan, TÉNYLEG mindenhol. Személyes példa mainstream-muzsikára: Justin Bieber Love me című száma, amitől sajnos kénytelen vagyok a falra mászni (bocsi, JB-rajongók). Ellenpélda legyen mondjuk a 30y-tól a Sötét van. Teccik érteni, kedves olvasó? :)

Ezzel tulajdonképpen mindent megmagyaráztam, hiszen nem azt akarom feltétlenül belesulykolni a burátokba, hogy az a tejcsokis Milka szar. Csak azt, hogy van, aki többet eszik tejcsokis Milkát, és van, aki kevesebbet, és a kávés-mogyorós ínyencségekre gerjed.

Az alternatív zene persze nem létezhetne mainstream, csúnyán szólva kommersz bandák nélkül, amik általában egy sablonra íródnak, ugyanolyan témákkal foglalkoznak, satöbbi. Az alternatív zene egy választási lehetőség azoknak, akik nem azért hallgatnak egy számot, hogy menjen valami dallam a fejükben, miközben mondjuk nyomatják a counter strike-ot, hanem azért, mert érdekli őket például a szöveg jelentése, a különleges kísérletezgetések, és nem utolsó sorban az, ami miatt baromi jó dolog egy zenei (akármilyen műfajról lehet szó!): közösségbe tartozni, összetartani, koncertre járni, rajongani. Persze ez egy slágernél szerintem nehezebben megoldható. Mindenkinek mást jelent egy-egy dalszöveg, mindenkiben más, összetett gondolatokat ébreszt. Persze a vicc az, hogy alternatív, a mainstream főáramlattal tulajdonképpen szemben álló bandák is lehetnek világhírűek, lásd Nirvana, amiről ha tetszik, ha nem, nyugodt szívvel kijelentem, hogy alternatív rock.


Egy csöpp zenetörténet, de ne aludjatok be, légyszi, most jönnek a kedvenceim

Az alternatív zene a rock egy alfaja, amely az 1980-as években alakult ki, és a '90-es években élte aranykorát. Persze világos, ha egyszer az aranykorát éli, akkor miért nem főáramlat, miért nem mainstream? Ez a gondolatmenet már az előbb is megszorongatott egy kicsit, szóval nehéz megragadni a lényeget, nagyon nehéz meghatározni ezt a stílust. Egy képlékeny, alaktalan valami, ami néha kicsúszik a kezed közül, néha a reneszánszát éli, másnapra meg...már kevésbé. :) Nem is akarom tovább ragozni a dolgokat, mert a zenében véleményem szerint a legkevésbé sem az a lényeg, hogy hogyan alakult ki, hanem az, hogy mit érzel, miközben hallgatod. Hogy miben segít, hogy milyen hangulatban hallgatod, milyen gondolatokat ébreszt benned. Sőt, amin magamon tapasztaltam, talán az egész jellemed megváltoztatja. Hogy pozitív vagy negatív irányban, azt már te döntöd el.

Csemegézzünk egy kicsit a magyar, ismert bandákból (ezekben kicsit otthonosabban mozgok:D):

- Kispál (ami csak jövő időben fog feloszlani, de fel fog oszlani, a lényeg, hogy itt a helyük, még akkor is, ha nincs náluk több alkohol)
- Kiscsillag (Lovasival és néhány Kispál-taggal)
- Quimby
- A kutya vacsorája
- 30y
- Hiperkarma (ők is feloszlottak, ez van, srácok)
- Heaven Street Seven
- Amorf ördögök (áttranszformálódtak Péterfy Bori & Love Banddé)
- Anna and the Barbies
- PUF
- Vad fruttik
- Sziámi
- Magashegyi Underground
- Supernem
- Jurij

Külföldi alternatív (rock):
- Radhiohead
- Muse (jönnek a Szigetre, hajrá!)
- Nirvana
- Velvet Underground
- Coldplay
- Red Hot Chili Peppers
- Blur
- Gorillaz (igen, Demon Albarn)
- Caesars Palace

(Külföldi vonatkozásokkal az a baj, hogy én vagyok a megtestesítője a Led Zeppelinen nevelkedett csorbacsík kishúgnak is, szóval, a hovatartozás kötelez. Jobban mondva, a bátyám lesajnáló pillantásai tartanak...függésben.)




"Röviden" (bocsi, sokat jár a szám:D) ennyi lenne. A lényeg, hogy szeressétek, értsétek, érezzétek át, hallgassátok, tomboljatok, üvöltsetek, a többi meg mindegy, csak legyen vörös. (Az elkvimbülés súlyos folyamata tapasztalható nálam...:D)