PAFE-2010.

Sziasztok!

Az idei nyár a fesztiválokról fog szólni. Jöttök?

Buli itt Buli amott szerintem érdemes megtudni kinek mi van legközelebb. Lesz itt minden, ami szem-szájnak ingere. Olcsóbb „gyerekcentrikusabb” fesztek, valamint drágább és nagyobbat szólók. Jó olvasást:Barbi;)

A Pafe vagyis a Pannónia Fesztivál idén Várpalotán kerül megrendezésre, méghozzá május 20-tól 23-ig. És igen pünkösdkor legyen időd kiheverni… Idén még több őrült dologban lehet részed, mint tavaly. Szeretnéd megcsillogtatni a tudásod ország világ előtt? Itt megteheted! Mindössze annyi dolog van, hogy meglátogatod a honlapjukat és pályázol. Na de hagyjuk az unalmas reklámdumát csapjuk bele a lecsóba! Hogy kik lesznek az idei fellépők? Hogy csak párat soroljak fel: Quimby, Kis Pál és borz, Kiscsillag, Péterfy Bori. És persze a ráadás: külön metál színpad metálosoknak! 900 Ft, három pedig 3500 Ft. Sőt ha nem múltál el még 12, szülői felügyelettel ingyenesen léphetsz be. Szóval szerintem érdemes elmenni. Kaját sajnos nem vihetsz sem italt, de nem kell aggódni, nem fogsz se, éhen se szomjan halni, mert az étel és italkínálat kedvezményes. Jó kis marketingfogás. Ha nem akarsz a fesztivál ideje alatt ingázni (ki a fene akarna? ) akkor érvényes karszalaggal igénybe veheted a fesztivál kempingjét teljesen ingyen. Ha pedig nem fűl a fogad, hogy hálózsákban aludjál (amit valljuk be jó buli, de elég kényelmetlen) akkor a www.varpalota.hu -n keress egy kiadó szobát. Én a sátrat javaslom. Idén a Pafe némileg a környezetvédelemre is tesz hangsúlyt, és mivel én elvetemült környezetvédő vagyok ezt igen nagyra értékelem, és lehet, hogy jövőre én is megtisztelem őket. Szóval a záróbuli idén nagyon izgalmas lesz már akinek. Na jó nem húzom tovább az idegeiteket, faültetés lesz! Szerintem tök jó hogy gondoltak erre is, mert egyre több fakitermelés. Ha úgy érzed, hogy te városodban is kevés a fa a Pafe segít, hogy zöldebb legyen.(ugye megint itt egy csúnya link, ahol többet tudhatsz meg: http://www.pannoniafesztival.hu/faulteto-program/ )

Mindent összevetve szerintem nagyon is érdemes elmenni, főleg aki még Fesztivál szűz. Már csak azért is hogy támogassuk a magyar előadókat.

Continue reading...

Blues Revolver 2.

Az első rész után, amit a bandával „online” ejtettünk meg, sor került a személyes riportra is. Bár csak a zenekar basszusgitárosa, Láng Dániel tudott egyelőre részt venni, rengeteg dolgot sikerült belőle kiszednem a bandáról, a nem rég elsütött koncertről, és saját magáról is (megtisztelve érzem magam :D) Az egész ott kezdődött, hogy a drága riporterkisasszony késett fél órát (szégyelli is magát emiatt). Nekem is ez volt az első személyes riportom, ha jól tudom neki is, egyértelműen mindketten zavarban voltunk. Kerestünk egy (viszonylag) csendes, riport-kompatibilis helyet, s miután már 800-szor is bocsánatot kértem a már elegánsnak sem mondható késésért, igyekeztem eltenni a megszeppentséget, és minél több, érdekesebb infóhoz jutni…

- Jöhetnék alapkérdésekkel, miért ez lett a banda neve, stb… De most nem ezért jöttem. Ezt majd akkor mikor mind a 3-an itt lesztek személyesen. Engem inkább „kulisszatitkok” érdekelnek. Pillanatok alatt le lehet szűrni rólatok, hogy egymás legnagyobb rajongói vagytok. Az egész arról szól, hogy élvezitek, amit csináltok. Ez már az alakulásnál meg volt?

- Ez nem semmi. Én nem számítottam volna rá, hogy ez ennyire látszik... Tényleg megszeppenek, amikor mondjuk, próbán az Ákos elkezd felém jönni szóló közben, hát komolyan vele nagyszerű dolog játszani. Na, és a Peti… Nem tudom, ki tudna olyat mondani, amit ő ne tudna el dobolni úgy, hogy sohasem járt tanárhoz. Persze, hogy megvolt. Ha nem élveznénk el sem kezdtük volna. Amikor alakult a banda én nagyon örültem, hogy játszhatok velük, persze akkor még négyen voltunk
- Négyen? Tagcsere, félreértés, vita? Mesélj erről, amennyit fontosnak látsz. (mégsem vagyunk bulvársajtó)

- Az egész úgy kezdődött, hogy Ákos, Peti, Ricsi és én. Ricsi énekelt és ritmus gitározott a bandában. Ő inkább a rock meg a punk zene felé hajlott. Félreértés vagy vita soha nem volt köztünk. Nagyon jó barátok vagyunk, ő azért szállt ki, mert van egy másik bandája, meg szerintem neki nem tetszett annyira a blues, mint amennyire nekünk. Persze ez csak az én véleményem. És nem szeretnénk ezt senkire ráerőszakolni főleg egy barátra nem. Egyébként nekik most volt az első koncertjük. Nem tudom, hogy sikerült, de biztos arattak. :D

- Ha már itt tartunk, nektek is most volt koncertetek. Minden érdekes részletet tudni akarok! :D
- Nagyon jól sikerült az a koncert. Sajnos annyian nem voltak, mint amennyit szerettünk volna, de amikor elkezdtünk játszani egyre több ember jött be megnézni, meghallgatni minket. Érdekes részlet? Hát azon a koncerten mi voltunk az egyetlen visszafogottabb banda, mármint stílusra értem ezt. Rajtunk kívül csak heavy metal együttesek voltak, ha jól tudom. De az egyik együttes tagjaival nagyon összebarátkoztunk, meg aki szervezte ezt az egészet, egy igen ismert ember, vele is jó kapcsolatba léptünk. Részletesen a koncertről kb 1 órát játszottunk és mindenkinek nagyon tetszett. Ezt nem én mondom hanem ők mondták nekünk.

- Milyen számokat játszottatok? Taktikáztatok egy kicsit? Úgy értem, inkább ismertebb számokat játszottatok, vagy nagy kedvenceket?

- Inkább nagy kedvenceket. Most játszottuk az első olyan saját számunkat amire végre kész lett a dalszöveg és én énekeltem el. többségben Jimi Hendrix és Stevie Ray Vaughan számokat adtunk elő.



-Örülök,hogy jól sikerült a koncert. Gratulálok. :D De ha már itt tartunk... Egyértelműen a blues zene szerelmesei vagytok, ami azért valjuk be - mint már múltkor is beszéltünk róla- nem a legpopulárisabb műfaj. Csúnyán, menedzseresen, lemezkiadósan szólva,nem egy könnyen eladható műfaj. És sajnos ma elég sok minden múlik az "eladhatóságon". Erről mi a véleményed? Hogy tudtok, tudnátok ezzel megbirkózni?

- Ez nagyon nehéz kérdés. Csak remélni tudjuk, hogy újból megszeretik ezt a műfajt és mondjuk, megszeretnek minket. De próbálunk az, az együttes lenni, aki minél jobban megismerteti magát, és lépésről lépésre a cél felé tart. Azt viszont nem tudom megérteni, hogy a gépzenén, azon mit lehet szeretni??! Unalmas, monoton, tök ritmustalan, idegesítő és még sorolhatnám. Mellesleg ezek a semmittevők a világ legnagyobb sztárjai, akik úgy csinálják a zenét, hogy play backről lejátsza órákon át ugyanazt, és hangosítgatja, meg a halkítgatja... De most gondolom, van olyan, aki imádja ezt a műfajt, és mondjuk, olvassa ezt a cikket, de akkor kérdezem én tőle, a sértettől, hogy miért olyan, hú de jó ez a monoton "zene"? Mert úgy gondolom, hogy részben ezek miatt lett letakarva az igazi zene. Csak ezt a műfajt tudnám hibáztatni azért, ha mondjuk egy tehetséges banda, mert nagyon sok van Magyarországon és nem csak itt nem tud befutni.

- Igen persze, stílusok, ízlések, pofonok... Szerintem a legnagyobb baj,hogy minden azon múlik, mennyire vagy divatbanda. Hogy, ha a kezedbe adnak egy gitárt, leginkább nem azt nézik először, hogy mennyire tudsz játszani, hanem, hogy mennyire áll jól, mennyire fogsz jól mutatni a plakátokon. És megint az eladhatóságnál lyukadtunk ki... Elmész egy őrült jó demóval a kezedben egy kiadóhoz, és még meg sem hallgatták, de azon gondolkodnak, hogy kéne befesteni a hajadat olyanra, hogy a lányok kedvence legyél, hogyan tudnának minél előbb mainstream zenékkel befuttatni, és ezáltal élő reklámtáblát csinálni belőled. Reklám egyenlő a pénzzel, pénz,pénz,eladhatóság,még több reklám még több pénz stb... És elképzelhető, hogy már magadat látod a buszokon is, de a demód még meghallgatatlanul, valahol egy fiókban nézeget. Persze ez elég filmes, és sémaszerű… De ez az igazság.

- Ez így van sajnos. De ezen lehet változtatni. Csak nem tudni hogyan...És sokan ezért maradnak háttérben...De még mindig vannak olyanok akik a tehetséget keresik és nem azt,hogy mennyire tetszene az embereknek a hülyeségével. Itt Magyarországon pl. mindenki sztár. Sorolhatnék ezer olyan embert, akik a sötét agyuk miatt lettek népszerűek. De ha ez kell a világnak, akkor mit lehet tenni?? Magyarország nem értékeli úgy a zenét vagy a sportot, ahogy kellene. Ezermillió jobb dolog van, mint ami ma folyik. A félreértést pedig elkerülve nem azt akarom mondani , hogy mi vagyunk a legjobbak és senki sem érti, mért nem szeretnek minket 4 milliárdan hanem, hogy szégyen, ami megy mostanság és nem kellene elfelejteni azt, ami felnevelt minket és nem is kéne eltorzítani. A mai nap kaptam egy kis szórólapot a városban "drogmentes Magyarországért" és ott is külön kiemelték a Discokat. Egyszerűen nem értem. Rossz is, amit csinálnak, és veszélyes is... Manapság ez a menő...

- Hát… Van benn valami, de szerintem ne menjünk bele. A „rock sztár” életstílus is mehet át túlzásokba…Gondolom érted, mire gondolok… A lényeg, hogy nagyon akarni kell, mert tényleg, szerencsére van még elég olyan kiadó, akik az igazi tehetségeket figyelik és keresik. Ehhez rengeteget kell koncertezni is… (igen, célzás volt) Készültök már nyárra? Koncertdömping?

- Igen készülünk nyárra. Sok meghívást kaptunk és van olyan meghívásunk, amiről csak én tudok, és még nem mondtam meg a többieknek. Ha elolvassák, akkor majd rákérdezhetnek. :D Nem árulok el semmit. minimum 15 koncertet szeretnénk adni.

- Helyszín? Időpont?Bármi konkrétum a tenyér dörzsölgető, koncertéhes fiataloknak?

- Időpontot egyelőre nem tudok, de helyszínt igen. Csolnok, Esztergom, Pécs…

- Hű… Jól hangzik. Zárásként, üzensz valamit itt, így a bandának?:D Esetleg a rajongóknak?:D

- A többieknek annyit, hogy majd találkozunk! :D A rajongóknak pedig,hogy hallgassanak jó zenééét!

Szóval, igen… Lelkesedésből nincs hiány, emberek, irány a koncert. (Ezúton ígérem mindenkinek, hogy a Blues Revolver koncertek dátumai,helyszínei stb… fent lesznek a blogon !! ) [reklám helye (:] olvassátok továbbra is a blogot, és kommenteket szeretnénk látni, hajt minket az a fránya kíváncsiság. (:

Continue reading...

Road Stone

A Road Stone több tagváltáson ment keresztül, most a végső és állandó tagokkal (Ruska Peti, Horváth Robi, Angyal Ádám) készített interjút olvashatjátok, amit szerény személyen készített és dolgozott fel. A srácok rendkívül kedvesek és szimpatikusak voltak. Nagyravágyó terveik vannak. Hát hajrá remélem, megvalósul. Ha szeretnétek figyelemmel követni a bandával kapcsolatos eseményeket, és minél előbb értesülni a koncertekről, akkor itt a banda weboldala: www.roadstonemusic.hu . Bátran nézegessétek üzenő faluk is van ;) !






















Barbi: Sziasztok! Először az lenne a kérésem, hogy mutatkozzatok be, és mondjátok el, melyik suliba jártok, hány évesek vagytok, valamint azt, hogy milyen posztot töltitek be a bandában!
Peti: Ruska Péter vagyok, jövő héten leszek 16, a gitár poszton vagyok és a Págiszba járok.
Ádám: Angyal Ádám vagyok a Széchenyi Egyetemre, járok és basszusgitározom, valamint 20 éves vagyok.
Robi: Horvát Róbert vagyok 16 éves és dobolok.

Barbi: Most a Petihez intézek egy kérdést, hogy hány évesen kezdtél el gitározni?
P: 10.

És hogyan tanultatok meg hangszeren játszani? Tanárral vagy magatoktól?
P: Engem még tanár nem látott!:)
Á: Én tanultam zongorán is játszani tanárhoz jártam és később tanultam meg basszusgitáron játszani.

B: Mit szerettek még csinálni a zenélésen kívül? Hobbik?
P. Zenélni. Mit az állat!
Á: Engem a horgászat is érdekel.
R. Rajzolni és aludni.
P: Az aztán nagy hobbi. :D

B: Miért én nekem is az az egyik hobbim! :) És egyébként a zenéléssel hogy álltok? A jövőben mivel szeretnétek foglalkozni?
Á: A zenélés a mindenem! És egyértelműen a zenével!
P: Zene!
R: Zene!
Á: Nagy terveink vannak, amit a zenével szeretnénk honorálni!

B: Egyértelmű. Hallottam, hogy részt vettetek a „Sztárvadász” tehetségkutatón. Ott hányadik helyezést értetek el?
P: Igazából a zenekarok között elsők lettünk. És persze nem volt protekciónk!

B: Esetleg nyertetek-e valamilyen díjat még?
Á: Igen részt vettünk a Kisfaludy napokon is.


B: A zenélés mennyire megy rá magánéletetekre?
Á: Igazából ezt megbeszéltük magunk között, hogy a suli az első!

B: És a szüleitek hogy vannak ezzel?
P: Természetesen támogatnak!

B: Merrefele zenéltek? Amolyan garázsbanda vagytok? Stílus?
P: Igen. Rockot játszunk, de van benne metál is.

B: A koncerteken azok, akik meghallgatnak titeket, hogy viszonyulnak hozzátok?
P: Visítoznak és ölelgetnek.
R: Ja mint Sikátorban.
Á: Na ja. Az nem volt semmi!

B: Hol szoktatok fellépni? Rómer vagy ilyesmi?
(Mindhárman egyszerre): Áhhh.
P: Győrből nagyon kiszorultunk a clubok nagyképűsége miatt, pl. telefonkinyomogatás, nem vagyok hajlandó tárgyalni, Győrrel nem is nagyon foglalkozunk, motoros találkozókon. Győr környéki falvakba járunk. Május 1. Enesén lesz koncertünk. 15.-én saját fellépési rendezvényünk lesz Abdán egész napos rendezvény akkor Júniusban egy nagy motoros találkozó.

B: Honnan jött a nevetek?
P: Hát ültünk a pincében és jött:)

B: Tervezetiek, hogy jövőben kiadtok egy lemezt?
P: Igen! Folyamatosan készül:) Vannak nagyvonalú terveink! A lemezünk 13 saját szerzeményt fog tartalmazni és a 2008-ban készült demó lemezünk is rá fog kerülni.

B: Ugye bár rockerek vagytok. Ne érnek titeket atrocitások? Veletek szemben zéró a tolerancia?
P: Nem dehogy!
Á: Mivel ugye én négy évvel idősebb vagyok, mint ők ezért én lényegében a rockerek világában nőttem fel 
R: Nem. De ha beszólnának, visszaszólnék.


B: Fiúk, nagyon örültem, hogy elkészíthettem az interjút veletek! Köszönöm.
Road Stone: Mi köszönjük a lehetőséget!



Remélem a Road Stone rajongók kíváncsiságát sikerült kielégítenem! Továbbra is olvassátok a blogot mert sok új és tehetséges fiatal feltörekvő zenekart hozunk el nektek!

Continue reading...

Heavy sanzon

Akkor, kezdjük csak szimplán, mindjárt a legelején. Tehát, tenyérdörzsölgetés, dobszó, és persze punk rock means freedom, estébé. Ezer wattos vigyor, csapó1: a nevem Szilvi, aminek milliónyi becézése van, a Szaszán át, az Exin keresztül egészen a legmorbidabb (lásd: Pumbalini) kifejezésekig tényleg minden voltam már röpke életutam alatt. Csak azért tartottam fontosnak megjegyezni ezt a dolgot, mert a nevemmel mindig bajban vagyok. A lényeg, hogy Sziszinek ne hívjatok, attól kiver a víz. Egy Szegedhez közeli kisvárosban tengetem mindennapjaim... És meglepő (?) módon rajongok az alter zenékért.

Kittinek hála idekerülhettem, mármint ide, erre az oldalra. Köszi, Kitti. :)

Szóval ide, ahol (reményeim szerint) ha azt mondom, Vad fruttik, vagy épp Nirvana, nem csak szimplán kiröhögnek, hogy a francba, itt van megint egy újabb hülye zenekar, Szilvi már megint az őrületbe tud kergetni valami borzalmas ajtónyikorgássál... Hanem sejtelmes mosolygással figyelik a szavaim, esetleg felcsillan a szemük, vagy jóleső érzéssel áramlik szét a testükben egy kellemes dallam, mire ott a válasz: "igen, ismerem". Körülbelül egy éve köszöntött be az életembe az alternatív zene, hívogatóan és erélyesen, kék sapival és narancssárga sálba tekerve, azóta meg csak evezek, hol jobbra, hol balra ezen az óriási tengeren, néha valami iszonyú vehemenciával, de újabb és újabb számok, zenekarok után kutatva, és igen, lehet megdobálni, elég mikroszkopikus élettapasztalattal a hátam mögött - nevezetesen 14 és fél évvel.

Tehát első probléma, amire már a Kitti is felhívta a figyelmet, csak épp másik perspektívából, nevezetesen a művész oldaláról nézve. És a rajongók? 14 évesen szegény gyerek már nem is igazán gyerek, de nem is felnőtt, csak olyan, mint egy félkész áru. És akkor, jönnek majd a bölcs, érett, de egy csöppet kegyetlen huszonévesek, és a szemedbe vágják, hogy "te is csak egy nyavalygó kis tizenéves hülye vagy, rontod a koncertek színvonalát, drágám". Köszi, baromi jól esett. Mintha, 14 évesen megpecsételhetetlenül, letagadhatatlanul selejtes lenne minden ember, mintha 14 évesen menetrendszerűen hülyék lennénk, ami valamilyen szinten persze igaz is, haverok, buli, Fanta, eddig oké, de könyörgöm, az agyam csak nem teleportált el teljesen a fejemből, ember vagyok, 14 évesen is! Nevezetesen, akár rajonghatnék az AFC Tomiért is, bár szerintem az kevésbé szerencsés eset.

Mi is az az alternatív zene?

Vegyünk egy egyszerű példát. Van két csoki, vizsgáljuk meg őket kirekesztve minden érzelmi szálat: egy sima, tejcsokis, valamint egy tejeskávés krémmel töltött mogyoródarabkás Milka. Tisztázzuk le még most a metaforikus jelentéseket: tejcsokis Milka mainstream, vagyis a főáramlatot követő, a tejcsokis-mogyorós már underground, nem teljes átfedéssel, de alternatív. Undergrund, mert a mainstream tejcsokis maga alá gyűri, hiszen többet adnak el belőle, undergorund, mert kevesebben ismerik. A mainstream sláger az egyik füleden be, másnap már ki a könyöködön. Ott van mindenhol - a sarki kisboltban, a barátod telefonján, a buszon, de komolyan, TÉNYLEG mindenhol. Személyes példa mainstream-muzsikára: Justin Bieber Love me című száma, amitől sajnos kénytelen vagyok a falra mászni (bocsi, JB-rajongók). Ellenpélda legyen mondjuk a 30y-tól a Sötét van. Teccik érteni, kedves olvasó? :)

Ezzel tulajdonképpen mindent megmagyaráztam, hiszen nem azt akarom feltétlenül belesulykolni a burátokba, hogy az a tejcsokis Milka szar. Csak azt, hogy van, aki többet eszik tejcsokis Milkát, és van, aki kevesebbet, és a kávés-mogyorós ínyencségekre gerjed.

Az alternatív zene persze nem létezhetne mainstream, csúnyán szólva kommersz bandák nélkül, amik általában egy sablonra íródnak, ugyanolyan témákkal foglalkoznak, satöbbi. Az alternatív zene egy választási lehetőség azoknak, akik nem azért hallgatnak egy számot, hogy menjen valami dallam a fejükben, miközben mondjuk nyomatják a counter strike-ot, hanem azért, mert érdekli őket például a szöveg jelentése, a különleges kísérletezgetések, és nem utolsó sorban az, ami miatt baromi jó dolog egy zenei (akármilyen műfajról lehet szó!): közösségbe tartozni, összetartani, koncertre járni, rajongani. Persze ez egy slágernél szerintem nehezebben megoldható. Mindenkinek mást jelent egy-egy dalszöveg, mindenkiben más, összetett gondolatokat ébreszt. Persze a vicc az, hogy alternatív, a mainstream főáramlattal tulajdonképpen szemben álló bandák is lehetnek világhírűek, lásd Nirvana, amiről ha tetszik, ha nem, nyugodt szívvel kijelentem, hogy alternatív rock.


Egy csöpp zenetörténet, de ne aludjatok be, légyszi, most jönnek a kedvenceim

Az alternatív zene a rock egy alfaja, amely az 1980-as években alakult ki, és a '90-es években élte aranykorát. Persze világos, ha egyszer az aranykorát éli, akkor miért nem főáramlat, miért nem mainstream? Ez a gondolatmenet már az előbb is megszorongatott egy kicsit, szóval nehéz megragadni a lényeget, nagyon nehéz meghatározni ezt a stílust. Egy képlékeny, alaktalan valami, ami néha kicsúszik a kezed közül, néha a reneszánszát éli, másnapra meg...már kevésbé. :) Nem is akarom tovább ragozni a dolgokat, mert a zenében véleményem szerint a legkevésbé sem az a lényeg, hogy hogyan alakult ki, hanem az, hogy mit érzel, miközben hallgatod. Hogy miben segít, hogy milyen hangulatban hallgatod, milyen gondolatokat ébreszt benned. Sőt, amin magamon tapasztaltam, talán az egész jellemed megváltoztatja. Hogy pozitív vagy negatív irányban, azt már te döntöd el.

Csemegézzünk egy kicsit a magyar, ismert bandákból (ezekben kicsit otthonosabban mozgok:D):

- Kispál (ami csak jövő időben fog feloszlani, de fel fog oszlani, a lényeg, hogy itt a helyük, még akkor is, ha nincs náluk több alkohol)
- Kiscsillag (Lovasival és néhány Kispál-taggal)
- Quimby
- A kutya vacsorája
- 30y
- Hiperkarma (ők is feloszlottak, ez van, srácok)
- Heaven Street Seven
- Amorf ördögök (áttranszformálódtak Péterfy Bori & Love Banddé)
- Anna and the Barbies
- PUF
- Vad fruttik
- Sziámi
- Magashegyi Underground
- Supernem
- Jurij

Külföldi alternatív (rock):
- Radhiohead
- Muse (jönnek a Szigetre, hajrá!)
- Nirvana
- Velvet Underground
- Coldplay
- Red Hot Chili Peppers
- Blur
- Gorillaz (igen, Demon Albarn)
- Caesars Palace

(Külföldi vonatkozásokkal az a baj, hogy én vagyok a megtestesítője a Led Zeppelinen nevelkedett csorbacsík kishúgnak is, szóval, a hovatartozás kötelez. Jobban mondva, a bátyám lesajnáló pillantásai tartanak...függésben.)




"Röviden" (bocsi, sokat jár a szám:D) ennyi lenne. A lényeg, hogy szeressétek, értsétek, érezzétek át, hallgassátok, tomboljatok, üvöltsetek, a többi meg mindegy, csak legyen vörös. (Az elkvimbülés súlyos folyamata tapasztalható nálam...:D)

Continue reading...

Blues Revolver | 1.

Első bandabemutató mini sorozatunknál a reflektorfény a The Blues Revolver” nevű, 3 fiatal fiúból álló zenekarra irányul. A zenekar tagjai Dlabig Péter (dob), Láng Dániel (basszusgitár) és Pfeiffer Ákos (gitár és ének), 16; 17 és 15 évesek. A riport sorozat első részéből kiderül, ők milyen zenét szeretnek, kit tartanak példaképnek, milyen zenét játszanak, és hogy tudják megoldani, hogy az iskola és a zenélés párhuzamosan is működjön…


1. rész

K. Első kérdésem -énis nagyon zavarban vagyok, még is csak premier :D - alapkérdés, hogy alakult a bandátok? Kinek az ötlete volt,és hogy találtátok meg egymást?
D.: már óvóda óta ismerjük egymást, és az Ákos 11-12 évesen kezdett el gitározni és igy jött az ötlet, hogy vegyünk mi is hangszert és játszunk együtt. Aztán tavaly augusztusban alakult a banda, mert megfogadtuk, hogy lesz ebből valami.

K: Óvodában is jóban voltatok?:) megvolt az a "csapat összhang" vagy akkor még nagyon korai volt?
Á.: Már óvoda óta nagyon jó barátok vagyunk. A szüleink is nagyon jóban vannak, és hát a Danit óvoda elöttöl is ismerem de arra annyira nem emlékszem.
P. már megvolt a "csapat összhang" nagyon jól kijöttünk már akkor is, és már akkor együtt voltunk mindenhol.

K.: Ez aranyos. :) ezek szerint a mai napig a próbatermen és fellépéseken kívül is megvan a barátság?
Ákos: igazából ez már mondhatni testvériség, amikor csak tudunk együtt vagyunk.
Dániel: ez így van, habár én már csak hétvégén tudok velük lenni az iskola miatt.
Peti: de tényleg nagyon nagy a barátság, minthamár tényleg testvérek lennénk

Apropó, suli. Egyértelműen mind 3-an középsulisok vagytok. Milyen szakmát választottatok, és hova jártok suliba?
Peti: Esztergomba járok gépészeti szakon, vagyis itt egy ismert szakközépiskolában
Ákos: Én is Esztergomba járok csak egy másik iskolába a Bottyán János Műszaki Szakközépiskolába, elektromechanikai szakon.
Dániel: Én Győrbe járok a Bercsényi Miklós Sportiskolába, és milyen véletlen sporton vagyok:D

A következő kérdés inkább személyesebb. A zenélés és az egész népszerűség dolog nem megy a magánéletetek kárára? Értem ezt barátokra,barátnőkre leginkább...
Dániel: a barátaim mindenben támogatnak szóval nekem egyértelműen nem.
Ákos, Szintúgy.
Peti: Talán kevesebbet tudok tanulni, habár ez nemigazán nagy probléma, de azon kívül nem :D

Gondolom vannak bőven rajongóitok, volt már valami vicces élményetek velük, akár koncerten, akár civilben?
Ákos: a másik zenekarommal volt egy kellemetlen eset, amikor egy "kissé" ittas hölgy neki esett a hangszórómnak és felborította :D
Dániel: Igazából vicces élmény nem igazán, csak Győrben kért tőlem egy vadidegen autogramot, és eléggé meglepődtem de azt mondta, hogy egyszer talán érni fog valamit :D Még azt mondta, hogy az interneten látta a videóinkat és megismert :D
Peti: Vicces élményem nekem sem volt még velük, csak rengeteg dicséretet kapok olyanoktól is, akiket nem ismerek, és az első koncertünkön egy híres gitárossal adtuk elő az utolsó számunkat, na az emlékezetes dolog lesz. Ez az ember egyébként Petendi Tamás egy gitár Isten, ha jól tudom most Texasban tépi a húrokat.

A rajongókkal tartjátok a kapcsolatot, esetleg maileztek, vagy msn?
Dániel: msnen igen, e-mailben talán, ha kaptam egy levelet :D Nem érzem még úgy, hogy sokan rajonganának értünk, de remélem és azért dolgozunk hogy igy legyen.
Ákos: Msn-en igen e-mailban nemigazán, de pl. élőben tartom a kapcsolatot egykettővel.
Peti: én is az Msn-t tudnám mondani, ez egy igen népszerű kommunikációs program.

Na, akkor kis bevezetés után térjünk rá a lényegre. Én már tudom, de az olvasók valószínűleg még nem, milyen stílusú zenéket játszotok?
Dániel: Blues és Rock'n'roll stílusban játszunk.
Ákos: Nekem nagy kedvencem Stevie Ray Vaughan, igazából az ő hatására kezdtem el gitározni.
Peti: Ha már kedvencek akkor mondhatnánk Jimi Hendrixet mert számtalan dalát játszuk.
Ákos : A főbb stílusunk a blues voltaképpen.

Vannak saját számaitok, de játszotok feldolgozásokat is, ha jól tudom. Terveztek még saját számokat, vagy inkább a feldolgozásokra koncentráltok?
Dániel: Vannak saját számaink, nem sok, vannak befejezetlenek is, de tervezzük a gyarapodását.
Ákos: Leginkább Ramones, Stevie Ray Vaughan és Jimi Hendrix feldolgozásokat játszunk.
Peti: Én nagyon szeretem a Ramones-t :D
Dániel: Három saját számunk már teljesen készen vann, már csak kamera kell, és igen dalszövegünk is van.

Nyilván szeretnétek később is zenéléssel foglalkozni, és sajnos ma már elég nehéz úgy megtalálni a helyeteket, hogy nem túl populáris zenét játszotok, és szerintem a bluest betehetjük ebbe a kategóriába, főleg a korosztályunkban. Szerintetek helyt tudnátok állni, és sokakkal tudnátok megkedveltetni a műfajotokat a bandán keresztül, vagy fordítva?
Ákos: Nekem igazából ez az egyik főbb célom. Szerintem a blues nemcsak, hogy szép de nagyon nehéz, és nem csak egy stílus, hanem egy életérzés. Számomra a mindent jelenti, egész életemben ezzel szeretnék foglalkozni.
Dániel: Ha tényleg - mert ugye nektek nagyon bejött - remélem másokra is hasonló hatással lesz a zenénk. Igazából a blues-t az Ákos szerettette meg velem, addig nem igazán hallgattam, mert sokkal jobban foglalkoztam a Foo Fighters-el és a többi rock együttessel.
Peti: Én a blues mellett nagyon szeretem a punk, és a grunge stílust, mint például a Nirvana. Habár punk számokból is a régebbieket szeretem, nem ezeket az új discosított dolgokat, mert ez szerintem már nem is igazi zene.

Van valami konkrét célkitűzésetek, akár a közeljövőben? Úgy értem, természetes, hogy szeretnétek ismertek, és elismertek lenni, koncertezni, albumot kiadni stb... De van valami konkrétum, amit mostanában szeretnétek elérni?
Dániel: Nekem az a lényeg, hogy minél ismertebbek legyünk, de emellett van egy saját számunk, amit tökéletesre szeretnénk megcsinálni.
Ákos: Ha ismertek leszünk, én szeretnék jótékonysági koncerteket adni, ugyanis nemrég adtam elő egy ilyen előadáson Budapesten a Semmelweiss egyetem Szülészeti osztályának a támogatására.
Peti: Én is nagyon szeretném, hogy ismertek legyünk. És ha készen lesznek az új számaink, lesz új ötlet, azután egy lemezkiadó és album.
Dániel: De ezek az ötletek egymás után következnek. Egyik jön a másik után :D

Akkor így az első rész lezárása képpen, üzennétek valamit az olvasóknak?:D
Dániel: Én azt üzenném, hogy nyugodtan írjanak nekünk. És ha tetszik is nekik, akkor szívesen várjuk őket a közeli koncerteken.
Ákos: Szeressétek a bluest!! :D
Peti: Hallgassatok minket:D


Várunk titeket a következő résszel, valamint a többi bandabemutatóval, ahol újabb fiatal, feltörekvő zenekarokat ismerhettek meg közelebbről.

Continue reading...

3,2,1... forog...

Sziasztok!

Kitti lennék, az oldal főszerkesztője. :D

Hogy mi is ez az oldal? hmm... Igyekszünk egy tartalmas, egyedülálló zenei blogot csinálni a korunkbeli tehetséges és sikeres bandákról. Hogy miért van erre szükség?
Hát... Ismerős az a helyzet, amikor 10-11 éves vagy, és anyu-apu előáll, hogy drága gyerekem, hazaérsz az iskolából és leülsz a gép elé, ez így nem jó, kell keresned valami délutáni elfoglaltságot.Ugye-ugye? Erre ha az ember gyereke fiú általában elkezd focizni, ha lány, elmegy táncolni. Aztán megunja, elmegy atlétának, sakk klubba, ide-oda amoda.Azaz elkezdi keresni mit szeret igazán. Van aki ezt megtalálja a fociban, de van, aki addig-addig kísérletezik,amíg ki nem köt egy zeneiskolában, vagy hangszerboltban, ahol beleszeret egy gitárba,egy dobba, egy hegedűbe és így tovább... És innentől kezdve nincs megállás. Ha az ember beleszeret a hangszerbe, teljesen máshogy figyeli a zenét. Megtanul rajt játszani, kialakul a zenei ízlése, bandát alapít, és iskola után (vagy helyette ;) ) rohan a próbaterembe. Észre sem veszi és a zene az élete. Tehetséges, lelkes meg van minden benne,ami csak kell ahoz, hogy sikeres legyen... Kivéve gy dolgot. Akárhogy szépítjük, a kor igenis akadály. Sokkal nehezebben kap lehetőséget az, aki 14 éves -tehetség ide vagy oda- mint egy 20 éves.Oké, persze. Koncerteznek, akár demót is készítenek, de láttatok már 17-18 év alatti igazán tehetséges bandák albumát a polcokon? Én még nem igazán.
Felléphetnek, de még is, mindenki egy előítélettel megy oda, hogy ugyanmár "ezek még CSAK gyerekek",vagy lelkesek meg minden, de gimi után úgyis megváltozik...
Szóval, szeretnénk megmutatni az okos felnőtteknek, hogy a "gyerekek" is tudnak nagyot alkotni, hiszen mi is (a kis szerkesztőségünk) 14-16 évesek vagyunk.
Az oldal egyik fő célja, hogy ezeknek a már sokszor emlegetett zenekaroknak lehetőséget adjon,hogy bemutatkozzanak,megmutassák ők mit tudnak, és igyekszünk minél jobban reklámozni őket.
Emellett persze szeretnénk a fiatalságnak is példát mutatni, hogy tessék amikor csak lehet korunkbeli zenekarok koncertjeire ellátogatni, ugyanis hatalmasakat lehet rajtuk tombolni.

Hogy mik lesznek pontosan az oldalon? Kezdésként 4 bandval készítünk interjút, ezzel igyekezzük őket amennyire csak lehet, bemutatni nektek, és megszerettetni veletek. Szinte mind a 4 banda más-más stílust képvisel, de erről egyenlőre többet nem árulhatok el. ;) Ezeket, ha minden a legjobban alakul, hamarosan, 1-2 héten belül láthatjátok is az oldalon.

Minden héten egy-egy albumot fogunk nektek részletesen bemutatni.(nem feltétlen a legpopulárisabb műfajokon belül)

Várjuk a ti koncertélményeiteket, és észrevételeiteket, az elérhetőségeinket részletesen (meglepő módon) az "Elérhetőségeink" menüpont alatt találjátok.

Valamint olvashattok cikkeket a "nagyokról" is. Értem ezalatt a koncertbeszámolókat, egy-egy stílus,zenekar bemutatását, albumok kritikáit és egyéb finomságok.

Ezen kívül persze folyamatosan bővülni fog az oldal, egyenlőre előjáróban ennyit szerettem volna elmondani.
Remélem sikerült kedvet csinálnom, és azt is,hogy akárhányszor egy olyan ember olvassa ezt a blogot, aki meghaladja az életkorom 4-szeresét, a végéhez érve sóhajt egyet, és azt mondja:

"...Jajjj, ezek a mai fiatalok..."

Continue reading...